Három különböző családba (Nyssaceae (savanyú gumifák), Comaceae (somfélék), Davidiaceae (galambfák) is szokták sorolni a

Galambfa (Davidia) nemzetséget:

Egyetlen fajként határozták meg, habár két változata van, amik a levelükben és a rügyük színében különböznek: Az egyik a Davidia involucrata var. involucrata, aminek a levelei az alsó felükön gyéren pelyhesek, és másik pedig a Davidia involucrata var. vilmoriniana, aminek a levelei pehelymentesek. A két változat egy fajba sorolása már csak azért is kérdéses, mert genetikailag a két változat annyira különböző, hogy még a kromoszóma számuk is különbözik, így nem is lehet őket keresztezni.

Közép- és Délnyugat-Kínában őshonos.
Közepesen gyorsan növő terebélyes fa, mely hazájában 20-25 m magasra nő. Levelei 10-20 cm hosszúak és 7-15 cm szélesek, tojásdad alakúak, a hárs leveleire emlékeztetnek.

Májusban virágzik. Virágai pirosak, amik 1-2cm-es szoros fürtökben helyezkednek el. A virágokat sziromlevelek helyett egy nagyméretű, hófehér, aszimmetrikus fellevél pár veszi körül (a kisebbik levél kb. 12 a nagyobbik kb. 25 cm). Szellős napon a fellevelek lebegése fehér galambra emlékeztet, innen kapta a fa a nevét is.

Termése késő őszre érik be, eleinte zöldes majd sárgás-barnás színű, golflabda méretű, és egy kb. 10cm-es kocsányon lóg. A termést kívülről egy burok veszi körül, amelyen belül egy diószerű házban néhány (max. 10) mag található.

A faj Kínából 1904-ben került be Európába és Észak-Amerikába. Nagyobb kertekben közkedvelt díszfává vált. A var. vilminoriana, sokkal jobban tud alkalmazkodni, Európa és Észak-Amerika éghajlatához, mint a másik változat.

A nemzetség a nevét Armand Davidról (1826-1900) kapta, aki francia misszionárius és lelkes természettudós volt, és Kínában tevékenykedett. Az első leírások tőle származnak, de Az első magokat egy másik misszionárius Father Farges hozta Európába 1897-ben. Az involucrata változat magjait Ernest Wilson gyűjtötte 1905-ben.
A galambfát fakülönlegessége lévén, díszfaként ültetik kertekbe, parkokba. A humuszban gazdag, jó vízellátottság, de jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. Napos, esetleg félárnyékos fekvést igényel. (Egyes források szerint a részbeni délutáni árnyékot kedveli.)
Nagyra növő fa, tehát olyan helyre ültessük, ahol elég hely lesz számára. Ne ültessük erősen szeles vidékre.
Magról ültetés esetén az egész termést célszerű elültetni. Habár a termésen belül több mag is van, azok közül csak egy fog kicsírázni. A termés külső burkát nem célszerű leválasztani a belső dióról, mert így a dió kiszárad, ami megakadályozza a kicsírázást. A csírázás 18hónapot is igénybe vehet de utána a magonc, és a csemete is gyorsan nő. Évente átlagosan kb. fél métert növekszik. Nálunk 20 év alatt a 7-8 méter magasságot ér el. Csemete korában rendszeres öntözést igényel, később csak szárazság esetén szükséges öntözni. Csemete korában az erős fagytól védeni kell.
A mérsékelt metszést elviseli, de nem lehet a méretét metszéssel korlátozni.
Virágozni csak 10-15 éves korában kezd, és ezután se virágzik minden évben. Egyesek szerint a virága kellemetlen illatú. Betegségei nem ismertek.

Magyarországon termesztésbe vont fajai és fajtái:

Davidia            involucrata

B.T. 2012-01-29