Ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó,

Elaeagnus (ezüstfa) nemzrtségnek

50-70 faja ismert.  Ezek örökzöld vagy lombhullató cserjék vagy kisebb fák. A legtöbb faj Ázsia mediterrán és szubtrópusi területein őshonos, de néhány faj Európában Észak-Amerikában és a Fülöp-szigeteken honos. Az őshonos fajokon kívül számtalan faj elterjedt a világ minden részén. A nemzetségnek nagy tűrőképességű faja az Elaeagnus angustifolia amit olajfűznek, ezüstfának is neveznek. Ágai tövisesek, a hajtások, levelek és a termése ezüstös, csillámszőrökkel borított. Ágrendszere lazán szétálló, idős korban ívesen szétterülő. Rossz talajokon, például szikeseken, városi körülmények között parkokban is megél. Kezdetben gyors növekedésű, nagy bokor, ami idővel 5-15 méter magas, gyakran ferde törzsű fává nő. A fiatal hajtások ezüstösek, 1–5 cm hosszúak. Az idősebb hajtások kopaszak, fényesek zöldes-barnák, majd vörösesbarnák. Levelei lándzsásak, 3–8 cm hosszúak, felül zöldek, alul ezüstfehérek. Az alacsonyabb példányok néha gyökérsarjakkal terjednek. Apró, bódító illatú sárga virágai a levelek hónaljában május-júniusban nyílnak. Ehető termése ezüstös, majd idővel kissé megbarnuló, lisztes húsú csontár, termésérés után a fán marad, a madarak (pl. a fenyőrigók) a téli hónapokban szívesen fogyasztják. Magas vérnyomás ellen, gyógynövényként is használatos, leveléből teát készítenek áztatással.

Gyökérzetén nitrogén megkötő szervezetek élnek, ez is elősegíti a nagy tűrőképességét.

Magas a fényigényű, de ezen kívül szinte mindenütt megél, és mindent elvisel.

Magyarországon termesztésbe vont fajai és fajtái:

Eleagnus            angustifolia

Eleagnus            ebbingei

Eleagnus            ebbingei            Lannou

Eleagnus            pungens

Eleagnus            pungens            Maculata

Eleagnus            umbellata

B.T. 2012-02-01