A név eredete homályos, de mindenki szereti. Unokatestvére a raviolinak. Főzzünk barátfülét!


Nem sikerült a nyomára bukkanni, hogy vajon Ki és miért adta a töltött tésztának a barátfüle nevet. Lehet éppen a jó ismerős hallószerve, de a szerzetesé is, és különböző tájegységeinken többféle ételt illetnek vele, egy azonban közös, hogy mindegyik töltve van valamivel, és háromszöggé van hajtogatva. Klasszikusnak tekinthető a szilvalekváros változat, de létezik túróval, mákkal töltött is, egy azonban bizonyos – és ebből további ötleteket gyűjthetünk, – hogy a ravioli közeli rokona.


A gyúrt tésztát – (lásd: Tésztagyúrás) - igen vékonyra kinyújtjuk és a kerek tésztalap fele részét háromujjnyi távolságban telerakjuk szilva – vagy más, sűrű lekvár csomócskákkal, melyek féldiónyi nagyságúak lehetnek. Ráhajtjuk a téglalap üresen hagyott felét, a két lapot a lekvár csomók körül az ujjunkkal jól összenyomjuk, aztán derelyevágóval egyenletesen elvágjuk a lekvár csomók között.
Lobogva forró, enyhén sós vízbe dobjuk a derelyéket, mikor pedig feljönnek a víz színére, tésztaszűrővel lábasba szedjük, ahol kis tojásnyi zsírban megpirított ½ dl morzsával keverjük össze.

Így készül a lekváros derelye