Régen a faiskolák zöme, gyümölcsfák és fásszárú dísznövények előállításával egyaránt foglalkozott. Ennek oka az lehetett, hogy a munka folyamatok nagymértékben megegyeztek.
Voltak viszont eltérések is, és így a faiskola két ágazattá alakult. Külön gyümölcsfaiskolára és külön díszfaiskolára.
Ennek a szétválásnak vannak előnyei és hátrányai egyaránt, talán ez a következőkből kiderül.
Gyümölcsfaiskola:
Elsődleges feladata különböző gyümölcs fajok, fajtáinak szaporítása, nevelése, azaz oltványok előállítása.
Mit is jelent, az hogy fajta? Az ember által kiszelektált vagy különböző eljárásokkal nemesített növény, mely valamilyen kedvező tulajdonságokat mutat. Gyümölcsfajtáknál ezek a tulajdonságok elsősorban íz, küllem, fogyaszthatóság. Vannak más szempontok is, melyek a termesztésnél és így a nemesítésnél is fontosak.
A faiskola a létrejött fajtát sokszorosítja, úgy is lehet mondani, hogy klóónozza. Ehhez egy növényi részt operál át, egy másik növénybe, ez az oltás. Az oltásnak több módozatát találták ki a történelem során, így különböző elnevezései vannak. (erről majd a későbbiekben).
Most nézzük a gyümölcsfaiskola struktúráját.
Az oltvány előállításához szükség van, un. alanyra és nemesre ( a fajtáról származó növényi részre). Ebből következik, hogy kell olyan részének lennie a
faiskolának, ahol ezeket előállítják, sőt valahonnan az alany-neveléshez szükséges alapanyagot is be kell gyűjteni, ami a legtöbb esetben (Magyarországon) mag, de pl. almánál szintén klóón, amit úgy nyernek, hogy a fajtát gyökereztetik, rendszerint feltöltéses bujtással.
Ezeket sorba-véve idáig beszélhetünk:
a, magtermő gyümölcsösről, b, alany anyatelepről, c, szemző-hajtást termő törzsültetvényről. Ezekkel a legtöbb faiskola nem rendelkezik, hanem más faiskolától vásárolják meg az alapanyagot.
Ami viszont feltétlenül szükséges az oltványok előállításához az a következő:
d, alanytábla (szemzés alá) e, oltványtábla. Az alanytáblába telepítik tavasszal azokat a csemetéket, amiket a nyár folyamán beszemeznek (az oltás egyik módja ez az úgynevezett alvóra szemzés, de erről bővebben majd a részletes résznél írok), értelemszerűen ezt a következő évtől már oltvány táblának nevezzük.
Szükség van még az elkészült és a földből kiszedett (kitermelt) oltványok tárolására az értékesítésig. Ennek szerepe a növény életképességének a megőrzése. Ez lehet f, szabadföldi-vermelő, pince, hűtőtároló.
Nagyvonalakban így néz ki egy gyümölcs-faiskola szerkezete.
A munkafolyamatokkal, alanyokkal, fajtákkal, termesztéssel, részletesebben más fejezetekben fogok foglalkozni. Még fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy a gyümölcs-faiskolai szakma teljes mértékben bizalmon alapul, hiszen a fajták azonossága csak évekkel a telepítés után derül ki.

Díszfaiskola: A számtalan eltérő növény faj és fajta miatt ez az ágazat jóval összetettebb több részből álló, mint a gyümölcs-faiskolai ágazat. Hiszen ide tartozik a néhány centiméter magas földön elkúszó fás szárú lombhullató növénytől, a tűlevelű örökzöldeken át, a hatalmas fává növő növényekig szinte minden. Így nem csoda, hogy ez is részekre tagolódik. Vannak, akik csak szaporítással foglalkoznak, de még ez is szétválik fákra, cserjékre, fenyőfélékre. Mások elsősorban a növények nevelésével, gondozásával törődnek, megint mások pedig, elsősorban kereskedelemmel, értékesítéssel. Mindezek ellenére ezt a témát globálisan egyben írom le ebben a fejezetben.
Eszerint díszfaiskolának rendelkeznie kell: a, szaporításhoz alkalmas berendezéssel (üvegház, fólia, stb.), b, a növények neveléséhez szükséges földterülettel (lehet konténertelep vagy szabadföldi nevelőtábla), nem fontos, de jó, ha van saját c, törzsültetvénye, (ahonnan a szaporítóanyagot szedi) és
d, kiskereskedelmi tevékenységre alkalmas résszel. Természetesen, ha szabadgyökerű növényt állít elő, akkor a gyümölcsfaiskolához hasonlóan vermelőre is szükség van. Mindezekről részletesebben az elkövetkező fejezetekben írok.

BT. 2011.01.04.