Ezt a részt egy gyakori kérdéssel kezdem, ‘ Hogyan fordulhat az elő, hogy az általam vásárolt fa nem azt a fajtát termi, mint amire számítottam?”
Nem az a célom, hogy erre a kérdésre egyértelmű választ adjak, de ha valaki végigolvassa ezt a fejezetet, választhat a lehetőségek közül. Mindenesetre, ha ilyen előfordul nem szabad szándékosságot feltételezni senki részéről sem. Elöljáróban néhány példa: Legtöbbször a vevő az eladót okolja. Ez akkor egyértelműen jogos, ha az almafája körtét terem, ugyanis ezt illik felismerni az oltvány eladásával foglalkozó szakembernek. A faj rendbe, de nem azt a fajtát teremi, mint mire én gondoltam. Ez már nehezebb eset. Hosszú láncolat vége, az oltvány értékesítése. Akkor nézzük ezt a láncolatot részletesen és a végére érve, választ-kaphatunk, az összes kérdésünkre.
A faiskolai részben már írtam a faiskola struktúrájáról. Ott nem tettem említést a központi törzsültetvényről, mert ez nem tartozik közvetlenül a faiskolához, de mégis szoros kapcsolatban van vele.
A központi törzsültetvény az állam által fenntartott és üzemeltetett faiskolai rész, ahol a fajták szuper-elit alapanyagát gondozzák. Ez, mostanáig a kutatóintézetek részét képezik. Ide kerülnek be az új fajták vírusmentes egyedei. Az innen szedett alapanyagokból, a kutatóintézetek, elit oltványokat állítanak elő. Ezeket a fákat telepítik el a faiskolák a saját törzsültetvényükbe.
A törzsfák egyik helyen sem virágozhatnak, így soha nem hoznak termést. Ennek a vírussal való fertőződés elkerülése az oka. Az állam ezért a tevékenységéért, a fák magas eladási árán túl, minden faiskolától fajtafenntartási jutalékot kér, függetlenül attól, hogy melyik faiskola törzsültetvényéből vásárolja meg az alapanyagot. Ez a jutalék mindenegyes megtermelt oltvány után kiszabott összeg. Előfordult olyan eset, hogy az egyik kutatóintézettől megvásárolt, fémzárolt törzsfa nem az a fajta lett, mint aminek fémzárolták. Ez csak évekkel később derülhetett ki, mikor az ezekről származó alapanyagokból előállított oltványok termőre fordultak. Erről a vevők persze semmit sem tudnak.
Ezek ismeretében elmondhatjuk, hogy a törzsültetvény fenntartása fokozott gondozásból, igen jó adminisztrációból és magas fokú növényvédelemből áll.
Faiskola létesítéséhez engedélyt kell kérni. Ezt az engedélyt bizonyos meglévő feltételek esetén az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet) adja ki, és ugyancsak ő végez rendszeres ellenőrzéseket a faiskolákban a Növényvédelmi hatóságon kívül.
Térjünk, hát rá a termelés menetére. Az oltvány előállítása a legtöbb esetben két évig tart. Az első év tavaszán az alanyt táblába ültetik a művelő-eszköznek megfelelő sortávolságra (80-150 cm), a tőtávolság pedig 20cm. Az őszibaracknál ritkán használnak alanyt, ebben az esetben csírás magot vetnek, sűrűbb tőtávra, mindezt azért, mert erős a növekedése és így is, augusztusra, mikor szemezni kell, eléri a kellő vastagságot. Telepítés után jól betapossák, majd beöntözik a csemetéket. Ezt követően vegyszeres gyomirtást alkalmaznak a későbbi ápolási munkák megkönnyítésére. Így jött létre az alanytábla, amit öntözni, növényvédeni és gyommentesen kell tartani a július-augusztusi szemzésig.
A legnehezebb munkák, közé tartozik a szemzés, melynek végrehajtásához fajtól függően ez a két hónap valamelyik része a legalkalmasabb. Régen a T-szemzés volt a gyakori, ma már sokan a chipp szemzést helyezik előtérbe. Ez utóbbinak az előnye, hogy akkor is végezhető, amikor már a növény növekedése mérséklődött és nem adja a héját.
A szemzés befejezése után létrejött az oltványtábla. Itt az év hátralévő részében, a faiskolásra már csak kevés ápolási munka vár.
A következő év tavaszán az oltványtáblában az első munkafolyamat a szemremetszéssel kezdődik, ami azt jelenti, hogy közvetlenül a szemzés felett visszavágják az oltványt. Régen csaprametszettek, de ez a technológia évtizedekkel ezelőtt ki ment a divatból. Akadnak olyan faiskolák, akik nád mellett nevelik fel az oltványt, de a többség nem használ támasztékot. A felnövekvő oltványt főleg a kezdetekkor folyamatosan vadalják, ami annyit jelent, hogy az alanyból előtörő vadhajtást kitörik, ledörzsölik. Erre a munkafolyamatra maximum háromszor van szükség.
Ha az első vadalásnál nem kellően figyelnek oda, előfordulhat, hogy a vadhajtást nevelik fel. (Ez is egy válsz a feltett kérdésre).
A növekvő oltvány fajtól és fajtától függően folyamatosan hoz úgynevezett hónaljhajtásokat (oldalhajtások) amit a kívánt törzsmagasságig időben el kell távolítani. Ezt nevezzük hónaljazásnak.
Oltványnevelés munkafolyamatai, közé tartozik még a koronába csípés vagy a koronába metszés. Ennek lényege, hogy a fát korona vesszők hozatalára kényszerítjük. Ezt akkor kell elvégezni, ha a fa mérete meghaladta a kívánt törzsmagasságot. Amilyen magas törzset szeretnénk, (rendszerint 80 cm) a fölött öt rüggyel visszacsípjük az oltványt.
Tulajdonképpen ezzel véget is ért az oltvány nevelése. Természetesen ebben az évben is folyamatos a növényvédelem, eseti fejtrágyázás, öntözés és a terület gyommentesen tartása. Következő munkafolyamat a kitermelésre való előkészítés. Ez áll az oltvány lomtalanításából (rendszerint kézi de néhol vegyszeres) és az oltvány fel-jeltáblázásából, azaz certifikált címkével való ellátásából. Előírás, hogy kötegenként hány darab címkének kell lennie. Eszerint történik a jeltáblázás.
Ha figyelmetlenül végzik ezt a munkafolyamatot, előfordulhat, hogy nem a megfelelő fajtára kerül a megfelelő címke. (Főleg fajtaváltásoknál).
Ezt követi a kitermelés, melyet rendszerint kitermelő ekével végeznek.
A kitermelés első napját tőrvény írja elő. Ezen nap általában október 12. de az időjárástól függően központilag eltolhatják későbbi időpontra. Korábban tilos kitermelni.
A földből kiszedett fákat, még a helyszínen egységesen kötegelik, ötös vagy tízes kötegekbe, úgy hogy megfelelő számú jeltáblás fa kerüljön egy-egy kötegbe.(1-2). Ezt követően minél hamarabb tárolóba szállítják, hogy ki ne száradjon. Kitermelésnél is könnyen előfordulhat keveredés főleg fajtaváltásoknál.
Nem említettem, de a szemzésnél és a szemző-hajtás szedésnél is lehet fajtákat keverni.
Szólnom kell még a nyilvántartásokról. Az egész folyamat alatt egy úgynevezett szaporítási naplót kell vezetni, ahova beírják az eltelepített alany darabszámát sorok szerint, bevezetik az alany származását igazoló származási igazolvány számát, telepítés időpontját.
Ide kerülnek a szemzési adatok is, időpont, fajta, származási igazolvány száma és a szemzést végzők neve.
Július elején úgynevezett zöldleltárt kell végezni és ennek az adatai is, bekerülnek a naplóba.
Mindezen bejegyzések másolatait el kell küldeni az OMMI-nek.
Nem csak szemzéssel állítanak elő oltványt, hanem kézben-oltással is. Ennek lényege, hogy a megfelelő vastagságú alanyt, télen asztal mellett, alkalmas oltási technológiával beoltanak, majd ezt követően a tavaszi ültetésig tárolnak. Ez egy évvel lerövidíti az oltványtermesztést, de minőségben elmarad a kész árú a hagyományos technológiával előállítottól. Így ezt akkor alkalmazzák, ha új fajtákat minél hamarabb szeretnének piacra dobni, ha hiány ígérkezik valamilyen fajtából, és ha valamire biztos megrendelés van. Legtöbb esetben az almát szaporítják így.
Láthatjuk, hogy sok emberen múlik a fajták azonossága. A sok munkaművelet mellett a legnagyobb odafigyeléssel is előfordulhat fajtakeveredés, mégis zömmel nem jellemző a magyar faiskolai termesztésre.

BT. 2011.01.04.