A legtöbb növény képes egy növényi részből teljes mértékben reprodukálódni, azaz egy új egyedet létrehozni. Ezt használja ki az ember, amikor dugványozással szaporít. A dugványozásnak több módszere ismert, legelterjedtebb a hajtásdugványozás, ami lehet zöld, félfás és fás dugványozás. Az első kettő technológiája nagymértékben hasonlít egymásra, míg a fásdugványozás jelentősen eltér tőlük.Csak néhány növényfaj szaporítható kellő hatékonysággal fásdugványozással, de ezek igen jó eredményt adnak, ha az alapvető dolgokat szigorúan betartjuk. A növényi rész, ami a szaporításhoz használunk, élő szervezet és fontos, hogy az életképességét fenntartsuk, ez azt jelenti, hogy semmiképp sem száradhat, fagyhat meg, hajthat ki idő előtt. Fontos a dugványszedés időpontja is, az eredményesség szempontjából. A lombhullató növényeknél három nyugalmi szakaszt különböztetünk meg. Így beszélhetünk kezdeti, mély és kényszer nyugalmi állapotról. A kezdeti nyugalmi állapotban még magas a felhalmozott tápanyagok aránya, amik idővel a gyökérzet felé vándorolnak. A mélynyugalmi állapotra a magas keményítő tartalom a jellemző, míg a kényszernyugalmi állapotban lévő növényeknél már a kihajtáshoz szükséges kémiai anyagok vannak jelen. A legtöbb esetben, a mélynyugalmi állapotban lévő növényekről szedjük a fás dugványt. Persze vannak kivételek is, ahol szükséges a korábbi dugványszedés a jó eredmény eléréséhez. Dugványnak általában egy éves vesszőt használunk, lehetőleg fagymentes időben szedjük, és a feldolgozásig kiszáradástól és a fagytól védjük. A téli hónapokban feldolgozzuk a megszedett dugvány alapanyagot, azaz méretre vágjuk, úgy hogy az alsó vízszintes metszlap közvetlenül a rügy (rügypár) alatt legyen, míg a felső ferde metszlap a felső rügy felett 1-2 cm-re. A dugvány hossza általában 20 cm körüli. A megvágott dugványokat kötegeljük, címkézzük és fagytól, kiszáradástól védve tároljuk a dugványozásig, mely rendszerint a szabadba történik, jól előkészített lehetőleg laza szerkezetű talajba. A dugványokat sorba, egymástól 3-5 cm távolságra tűzdeljük, úgy, hogy a felső rügy a talaj szintjével egy-vonalba kerüljön. Ezt követően kissé felkupacoljuk, ez megvédi őket a kiszáradástól. A sortávolságot a művelő eszköznek megfelelően válasszuk meg, rendszerint kicsivel nagyobb, mint egy kapa szélessége. A jó eredmény előfeltétele a rendszeres öntözés és gyommentesen tartás. A kész növényeket október közepe tájékán felszedjük, osztályozzuk, kötegeljük, címkézzük, és az ültetésig vermeljük.A zöld és félfás dugványozás nem csak az időpontban tér el a fásdugványozástól, hanem rövidebb dugványokat vágunk, lehetőség szerint azonnal dugványozunk és kizárólag valamilyen termesztő berendezésben végezzük a tűzdelést, ahol gondoskodunk többek-között a magas páratartalomról. Közegként használhatunk tőzeget, folyami mosott homokot, perlitet valamint ezek keverékét. A dugvány alját itt is közvetlenül a rügy alatt vágjuk, az alsó néhány cm-ről eltávolítjuk a leveleket. A felső részét szintén a levél felett pár cm-re vágjuk meg és amennyiben szükséges a maradék leveleket megkurtítjuk azaz körülbelül a felére vágjuk a levéllemezt. A dugvány hossza rendszerint 8 cm körüli, de az ízköz meghatározza a hosszát, minimum két levélpáros dugvány szükséges a legtöbb esetben. A nehezen gyökeresedő fajoknál, elengedhetetlen a gyökeresedést elősegítő hormon használata. Az, hogy zöld vagy félfás a dugvány a hajtás állapota határozza meg.  A különböző fajoknak eltérő a dugványozás optimális időpontja.

B.T.