Székely Katalin vagyok, Tomi unokatestvére.

Sokat gondolkoztam, milyen témával csatlakozhatnék a kertészethez – végül arra jutottam, hogy ez bizony a gasztronómia.
– Egy kis kitérő: Mi is a gasztronómia? Az Értelmező szótár szerint „az ételek, italok szakértő ismerete, valamint élvezésüknek kifinomult képessége; az ízlés művészete; ínyencség. Szakácsművészet, konyhaművészet.”
Szerény véleményem szerint a szakácsművészet döntően abban tér el minden egyéb művészeti ágtól, hogy az alkotó munka szinte teljes egészében értelmetlen, öncélú a mű elfogyasztása nélkül, ez utóbbinak kifinomult élvezete viszont elszakíthatatlan kapcsolatban van bizonyos feltételekkel, mint amilyen a terítés, tálalás és felszolgálás esztétikája, az italok helyes megválasztása, a kulturált környezet stb. Mindennek együttes kifejezésére nincs más fogalom, mint a gasztronómia. -

Tudom, első olvasatra furcsának tűnik, meg kérdezhetik:
„- Vajon hogy kerül a csizma az asztalra?”
De ha kicsit elgondolkoznak, kiderül, nem is olyan buta ötlet. Mert ugye amit megtermelünk – (teljesen független, szakember vagy nem az illető) – egy részét valamilyen formában feldolgozzuk. Ehhez kívánok segítséget, ötleteket adni. Gondolva a kezdőkre, akik esetleg most találják ki, hogy meg próbálnak valami kézzel fogható dolgot tenni a konyhában, természetesen lesznek nagyon könnyen elkészíthető ételek is.
Most felhördülhetnek: „- Ez az őrült csaj, hogy gondolja, férfi létemre fogok a konyhában pancsolni?”
Nos, Uraim, én ismerek olyan fiút – (nem szakács), – aki bizony meg fogja a fakanalat is és nemcsak ehető, hanem nagyon finom kajákat főz.

És most egy részlet Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyve című mű bevezetéséből (Bp., 1937.):
„Nem vagyok valami különös fantáziával megáldott, s inkább a realitások embere vagyok, de élénken el tudom képzelni, hogy egy későbbi kor szülöttje – racionális ételelőírások idején – mily megvető sajnálkozással mosolyog egy rakott káposzta (8. recept) olvastán, melynek összetétele kalória-, szénhidrát- és zsírtartalom tekintetében a ma emberének, asszonyának szemében is hallatlan merénylet a „vonalak” ellen, és az emésztőkészséget is erős próbára teszi. De hallgathatok-e róla ma, amikor ez a kihalásra ítélt gyomortöltő, vonalatromboló, sőt néha álmokat is rontó eledel sokaknak ízlik, éspedig annyira, hogy nem átalják a receptjét megszerezni. Mit tehetek egyebet ha „nehéz” is, ha túlságosan „tápláló” is, mint hogy korunk konyhájának csúfjára, becsületes szándékkal leírom pontosan és híven: hogy és mint készítik, hogyan szeretik.”

Nemcsak a régiek, tapasztalatom szerint a ma embere is nagyon szeret jókat enni, de ezért tenni is kell valamit. A kert után irány a konyha. Az elkészített ételekhez jó étvágyat kívánok!

2011. 06. 14.                                                                                       Székely Katalin

 

 

 

 

Tovább..